Amikor megjelent a „női jóga”

Egyszer volt, hol nem volt, még a világ Facebook előtti korszakában, a Jóga nem volt női. De nem is férfi. Nem volt rózsaszín, sem holisztikus, sem hormonharmonizáló, sem ylang-ylangosítva nem volt. A Jóga egyszerűen csak volt: csend, tudat, önfegyelem. Az ego sivatagában egy forrás.

Aztán történt valami.

Az egyik délután, mikor a naplemente egy különösen Instagram-kompatibilis színskálát produkált, valaki felkiáltott:

„Mi lenne, ha csinálnánk női jógát?!”

A többiek először nem értették.

– Mármint… mit?
– Hát olyat, ami lágy, ciklushoz igazított, illatos, szívcsakrás, önszerető, önelfogadó… és lehetőleg legyen benne szirmokkal szórt női kör is.
– De hát a jóga már eleve nem férfi…
– Igen, de ez más lesz. Ez… női energia!

És így lett.

A női jóga születése:

Készült hozzá logó, Instagram-oldal, csoportkép virágkoszorúval, és egy playlist, amin Nessi Gomes, Loreena McKennitt és The Sound of the Womb voltak végtelenítve. A szanszkrit mantrák mellé jöttek új szlogenek:

• „Engedd meg magadnak a pihenést.”
• „A méhed bölcs.”
• „Nem kell megvilágosodnod. Elég, ha puha vagy.”

A klasszikus jógában a test nem nemi szerephez, hanem szakrális struktúrához tartozik. A test śakti, a tudat śiva – és ezek minden gyakorlóban ott vannak, nemtől függetlenül.

A női jóga azonban gyakran (tisztelet a kivételnek) összetéveszti a spiritualitást az önkomfortosítással. A gyakorlás célja nem az én meghaladása, hanem az én „megszeretése”. A szamszára nem lebomlik, hanem levendulaolajba van mártva.

Kitalált rítusok vs. valódi beavatás:

A női jóga világában gyakran jelennek meg:

• „Méhtisztító” gyakorlatok (értsd: ülünk és hallgatjuk, hogy a méhünk mit mesél).
• Holdköri hangolódások, ahol a ciklus isteni misztériummá válik – miközben a ciklus biológia, a tudat meg transzcendens, és ezt a kettőt összekeverni olyan, mintha az abszolútumot tamponreklámban keresnénk.
• Istennő aktiválás – mert egy istennő sosem fáradt, csak „visszahúzódik a mélységbe” (vagy szimplán elege van a workshopokból).

Mi lenne, ha elengednénk a „női jógát”, „férfi jógát”, „menopauza jógát”, „biodinamikus transzcsipkebogyó jóga flow-t” – és egyszerűen visszatérnénk a csöndhöz?

Mi lenne, ha a gyakorlás nem az identitás megerősítése, hanem annak lebontása lenne? Mi lenne, ha a jóga nem azt mondaná, hogy „én így vagyok jó”, hanem azt kérdezné: „ki vagyok én valójában?”

És mi lenne, ha a női lélek valódi szentsége nem a puhaságban, hanem a tudat szuverén erejében rejlene – abban, ami megrendítően egyszerű: figyelem, jelenlét, lemondás.

Mert a jóga sosem zárta ki a nőket.
De a marketing igen.