Gluténmentes felsőbbrendűség, bio karma és a spirituális food-shaming
— avagy amikor mindenmentes, csak józan ész nincs benne
Valahol egy budai reformkávézóban egy nő leül a barátnőjével. Kér egy zabtejes, koffeinmentes, fair trade, szójamentes, vegán cappuccinót. Aztán mély levegőt vesz, és kijelenti:
„Én már semmit nem eszem, aminek árnyéka van.”
És innen nincs visszaút. Ez már nem étkezés – ez erkölcsi pozíció. A táplálkozás átalakult egyfajta társadalmi osztálytudattá, egy szekularizált önmegváltássá. Mert mentesnek lenni nemcsak diétás döntés – hanem spirituális szintemelkedés. És ha te még mindig kenyeret eszel… nos, te vagy az új bűnös.
A glutén az új ördög – és a kenyér az új sátán
A glutén démonizálása olyan, mint egy középkori boszorkányüldözés, csak most nem máglyára dobnak, hanem a Facebook-kommentekbe:
„Te még mindig búzát eszel? Nem olvastad a cikket a hormonháztartásról és a paleo-mikrobiómáról?!”
Mert ma már nem elég egészségesen étkezni – tisztának kell lenni. Belülről. Etikailag. Energetikailag. És ha lehet, Instagram-kompatibilisen.
Az új puritánusok brokkolival vezekelnek. Az ő bűnbocsánatuk egy chia-puding. A mennyország: egy 3D nyomtatott zellerchips.
„Szalonnát eszel? Húsevő vagy? Akkor biztosan alacsony rezgésszinten vagy.”
Igen, eljutottunk oda, hogy a kolbász nemcsak a koleszterinszintedet rontja, hanem a karmádat is. És ha véletlenül becsúszik egy falat sajtos pogácsa, már jön is az ítélet a spirikörből:
„Ezért nem haladsz a tudatosságban.”
Az étel az új hitvallás. A joghurt az új hitetlen. A gluténmentes kenyér pedig – a megváltás ostyája. Egyesek szerint már Jézus is quinoa-t evett az utolsó vacsorán, csak az evangéliumban elírták.
És ott van a bio karma. Az elképzelés, hogy ha valamit bio gazdálkodásból vettél, akkor automatikusan jobb ember vagy. A bio banán nemcsak banán – az egy morális állásfoglalás.
És ha rá van írva, hogy „mindenmentes”, akkor megeheted bűntudat nélkül. Az már asztrofizikai szinten is ártatlan.
De attól, hogy valami bio, még nem válik bölccsé, és attól, hogy valaki kurkumás zablevest eszik, még nem lesz erkölcsi iránytű. A spirihippik gyakran elfelejtik: az „organikus” nem automatikusan jelent „igaz”.
A belső ürességet nem lehet tölteni fermentált céklával. Az erkölcsi bizonytalanságot nem oldja fel a szűz kókuszzsír. A lelki szegénység nem válik fénytestté attól, hogy valaki spirulinát reggelizik.
A prāṇa-evők és a fénydiétások – a gasztrognózis utolsó fázisa
És persze, amikor a józan ész már rég kihátrált a konyhából, akkor jönnek a prāṇa-evők. Ők már nem veszik magukhoz az anyagot – ők fénnyel táplálkoznak.
Nem vicc. Ők úgy gondolják, hogy a napfény, a kozmikus szeretet és a helyes légzés elég kalóriát ad a napi működéshez.
Ezek az emberek már túl vannak az anyagon. Ők nem étkeznek – rezegnek. A székletük valószínűleg már fénysebességgel távozik, vagy eleve nincs is, mert mi a fenének lenne.
Ők a gasztronómiai messiások – akik ott ülnek az étteremben, és semmit sem rendelnek. Csak néznek a napba és emelkednek.
És mi marad? Egy világ, ahol már mindentől mentesen élünk – csak a valóságtól nem. Ahol a kenyérbűntudatot meditációval próbáljuk levezetni, és az almát sem esszük meg, ha nem biodinamikusan szüretelték. Ahol a józan ész már rég ki van tiltva a kamrából, mert nem gluténmentes, nem laktózmentes – és legfőképp nem trendi.
Mert ma már nem az vagy, amit megeszel – hanem amit nem eszel meg. És aki mindent eszik, az erkölcsi csótány lett a foodpanda univerzumában. Aki viszont semmit nem eszik, az spirituálisan light, lelki zero, és mentálisan sugar-free.
Üdv a kortárs étkezés új evangéliumában.
Itt már nem az számít, hogy jóllaktál-e – hanem hogy büntetlenül fogyasztható-e az önképed.
