HAMIS TANITÓK ÉS NEM ADEKVÁT TANITÁSOK
A nem adekvát tanítások jellemzői
1. Nem az Abszolútumot célozzák, hanem annak paródiáit
E tanítások nem a Śuddha-Tattva régiójába, nem a Tiszta Tudatosság (Caitanya) felismeréséhez, és nem a Parāśakti–Parabrahman misztériumába vezetnek, hanem megrekednek a pszichoenergetikai mátrix szintjén.
A felszabadulás nem személyiség-„kiteljesítés”, hanem a személyiség áttetszővé válása a jelenlétben. Aki ezt nem ismeri, az önmagát tanítja – nem a Valóságot.
A valódi tanítás nem az ént fejleszti, hanem a Tudat eredeti lényegére ébreszt.
2. Nem hierarchikus, hanem horizontálisan pszichologizált
Az igaz tanítás hierarchikus és vertikális, mert a Tattva-krama szerkezete szerint a finomabb princípium uralja a durvábbat – és nem fordítva.
A nem adekvát tanítás az egyenlőség álruhájában felcseréli a megkülönböztetés szakrális rendjét a relativizmus demokratizmusával: „minden út egyforma”, „minden szint egyaránt érvényes”.
A valóság ezzel szemben:
A sötétség nem „másféle világosság”, hanem a világosság hiánya.
A felébredettség nem „egy opció”, hanem az egyedüli ontológiai létezés.
3. Relativista, modernista, szentimentális
Az olyan kijelentések, mint „mindenkinek megvan a maga igazsága” vagy „te teremted a valóságodat”, a transzperszonális valóság megszentségtelenítései.
A Kālīnaya tanítása szerint csak egyetlen valódi irány van: a visszatérés az eredeti Tudat-öntudathoz (svātantrya–vimarśa–caitanya). Minden más csak a kötöttség különböző módja – még ha kedvesnek, szeretetteljesnek vagy „gyógyítónak” tűnik is.
Az Igazság nem „változékony”, hanem időtlen. És nem tetszés kérdése, hanem felismerés eredménye.
4. Szinkretikus és szerkezet nélküli – a mélység torzul
Amikor különböző hagyományokat, istenképeket, mantrákat és rítusokat válogatás és hierarchia nélkül összekevernek, az nem integráció, hanem rituális és metafizikai disszonancia.
A Śakti–energia nem válik táplálóvá, ha „mindennel jól kijön”, hanem csak akkor, ha a saját csatornáján árad át – a megfelelő szimbólumon, a megfelelő szinteken, a megfelelő jelenléttel.
A beavatás nem kollekció, hanem átalakulás.
5. A pszichológiát teszik meg a lélek helyére
A modern „tanítások” gyakran lecserélik az ontológiai fogalmakat pszichológiai panelekre: „belső gyermek”, „sérülés”, „elakadás”, „trauma”. Mindez nem önmagában problémás, de ha ez válik a spirituális út végcéljává, az már nem felszabadítás, hanem egy másik fajta kötöttség.
A Kālīnaya szerint a pszichés munka csak előkészítés lehet – nem az út maga.
6. Piacosított, profanizált, élményszerűsített
A tanítás termékké válik, a mester szolgáltatóvá, a beavatás kurzussá. A „rituálé” fizetési oldalon történik.
De ami áron kínált szentség, az nem szentség, hanem tapasztalati szimuláció.
A parā-śakti nem aktiválható regisztrációval.
A Valóság nem vehető meg.
Aki eladja, nem rendelkezik vele.
A nem adekvát tanítók jellemzői – a Kālīnaya kritériumai szerint
1. Beavatás nélkül tanítanak – önkinevezéssel
A tanítói jelenlét nem „személyes élményből”, nem „önfelhatalmazásból” és nem „önmegvalósításból” fakad. A Kālīnaya szerint a hiteles tanító nem állítja magáról, hogy az, hanem tudata vált olyan áttetszővé, hogy nem kell bizonyítania semmit.
Aki nem ment át a yantra-rítuson, csend-fokon, árnyék-máglyán – nem taníthat.
2. A tanításuk projektált személyiség
Aki nem látta meg önnön tudati gyökér-ürességét (śūnyatā-vimarśa), az a saját mentális tartalmait fogja visszatükrözni. Ezt őszintének fogja nevezni, de valójában projekció lesz: saját sebeiből, szükségleteiből, elfojtásaiból gyárt tanítást.
Ez a „gyógyító” valójában magát gyógyítja másokon keresztül – és ez ártalmas.
3. Megjátsszák a szentséget – de nem képviselik
A nem adekvát tanító rituális attitűdöket vesz fel, tanító-mimikát alkalmaz, tekintetet rögzít, csöndet tart – de ez nem spanda, nem vimarśa, nem pratyabhijñā.
Ez stilizált spirituális karakter, nem pedig a Tudat önfelismerő tere.
A mesteri szerep nem alakítható ki – csak feltárulhat.
4. Nem eloldanak – hanem odakötnek
A valódi tanító elvezet, elold, visszafordít önmagadhoz. A nem adekvát tanító viszont:
– személyéhez köt,
– csoporthoz köt,
– identitáshoz köt,
– tanfolyami struktúrához köt,
és önigazoló rendszerbe zár, amelyben nincs többé tér az Istennőnek, csak a módszernek.
5. A transzcendens helyett a trendet képviselik
A nem adekvát tanító nem az Abszolútumot képviseli, hanem azt, amit a korszak éppen jónak tart:
önszeretet, női energia, teliholdas tér, „életigenlés”, trauma-release – de nem mondja ki a Lélek valóságát, mert fél, hogy a tanítvány nem érti meg.
A tanítás így kényelem-központú szolgáltatássá válik – és már nem az, amiért eredetileg létezett.
